Július elseje, Kanada nap ünnepnap az összes tartományban. Délelőtt osztottak palacsintát - ez sokkal vastagabb, mint amit mi megszoktunk, és nyakon öntötték juharsziruppal, hogy még édesebb legyen. A hatalmas sor ide várt, türelmesen. Gyerekeknek ízlett.

Utána beálltunk az arcfestős sorba, ez fizetős volt, és ahhoz képest, milyen rövid volt a sor, elég sokat kellett várnunk.

Ebéd után ismét elgyalogoltunk a fagyizóba, ma is volt ingyen fagyi (csak csoki vagy vanília). Visszaúton a “BMO Drivethru ATM” egy autós bankautomatát jelölt, sajnos magát az épületet nem fényképeztem le. Justin-ék szerint ez azért van, hogy télen mínusz 20 fokban az autóból kiszállás nélkül lehessen használni az automatát. De az is lehet, hogy azoknak a helyieknek készült, akik még a klotyóra is autóval járnak. ¯_(ツ)_/¯

A fagyizóból visszafele először a parton lévő medencéhez sétáltunk, ahol majd elvileg a fiúk úszás-oktatása is lesz, aztán vissza a Dewolfe parkba.

Este sétáltunk még egy kisebbet, és a közelbe lakó házaspárnak gyerekek odaadták az ajándékba készített karkötőket. Ők már nyugdíjasok, és az iskola körüli zebráknál állnak mindig mellényben és STOP táblával reggel, és kora délután, amikor az iskolások jönnek-mennek. Rém lelkesek mindig, amint feltűnik egy gyerek, már rohannak leállítani a forgalmat, amit az autósok türelmesen kivárnak. A karkötőkért cserébe Patti elrohant, és a hűtőből elővarázsolt három hatalmas Cornetto jégkrémet a gyerekeknak, ez a nap a cukor-sokkról szólt.

Nap végére összesen 9 km-t gyalogoltunk, amit zokszó nélkül bírtak, még Ilka is.

Este 10-kor volt a hivatalos, nagy tűzijáték, de ezt már nem vártuk meg a gyerekekkel, előző este pedig úgyis láttak egy kisebbet, este kilenckor. Ági megnézte, a helyiek kissé csalódottak voltak, mert általában kb. 20 perces szokott lenni, most meg nagyjából 8-9 perc után végetért.