A házon és a kertben lefényképzetem a tulajnak azokat a dolgokat, amikkel foglalkozniuk kellene. Ki is jöttek pár napra rá, hozták magukkal Ryan-t, a szerelőt, aki pár dolgot meg is oldott, pl. visszaszerelte a hiányzó eresz csövet, mivel jeleztük, hogy a háznak előbb-utóbb nagyot rosszat fog tenni a lefolyó esővíz, mivel a pinceszint falán kívül az egész fából van.

Nagy bajunk nincs a házzal, a kerítés, meg a teraszok nincsenek túl jó állapotban, de használható.

A házat kívülről fehér “lécek” fedik, na az valójában “vinyl”, műanyag lapok, alatt faváz, szigeteléssel, belül pedig gipszkarton van. A tetőn pedig nem cserép, hanem “shingle”. Gyakorlatilag ugyanannak néz ki, amivel otthon a lapostetőket szokás szigetelni, az a nagy fekete göngyöleg, amit leterítenek és ráolvasztanak a tetőre. Itt ez kisebb lapokból áll (kb. két nagyobb cserép egymás mellett egy lap), amit leszögelnek, gyakorlatilag két rétegben (sokkal jobban átfedik egymást, mint a cserepek, a végeredmény kb. dupla réteg), és a hátukon van egy kis fekete, bitomenszerű ragacs is. Könnyen lehet javítani, ha egy-két ilyen “cserép” eltűnik vagy megsérül, amúgy meg kb. 20 évente lecserélik az egészet. Egy-két nap alatt lecserélik, kijönnek ketten-hárman, villámgyorsan lekapják az előzőt, szögbelővővel felrögzítik az újat, és kész is. A fehér oldalfal borítás hasonló, olyasmi anyag, mint a műanyag redőny, hosszá szálakból áll. Egyesével is lehet cserélni, illetve nagy nyomású mosóval szokták néha tisztítani.