Afgán papírsárkány

Ma a közeli Dewolf parkban, lent a parton egy mini “fesztivál” volt, mindenféle egzotikus bevándorló országok voltak lent a partban, és mindenféle helyi játékkal készültek. Lementünk körülnézni, végül tulajdonképpen csak az afgán csoportnál jártunk, ott ugyanis papírsárkányokat lehetett készíteni. Megkaptuk az alapot készen: két könnyű, rugalmas fapálcára erősített selyempapír és pár méter madzag. Erre lehett még rajzolni, krepp-papír csíkokat ráerősíteni.

Nem voltak túl nagyon a sárkányok, és nem is túl strapabírók, de főleg Kristóf még napokig rohangált vele fel-le a zsákutcában - az övé nagyon szépen repült, Bence közepesen. Sajnos Ilka az elsőt, amit kapott, még lent a parton nagyon hamar tönkrevágta, és ugyan szereztünk neki egy másikat, ami ráadásul szebb és nagyobb is volt, csak az valamiért nem igazán tudott repülni.

Meglepő módon a parton nem igazán lehetett őket rendesen reptetni, hiába rohangásztak felük a fiúk. Pedig ott mindig fújt a szép, csak valahogy folyamatosan válozott a szél iránya, illetve az ereje is állandóan változott.

Őzike

Délután az utcában egyszercsak megjelent egy magányos őz, és végiglegelte a bokrokat. A gyerekek olyan közel tudtak hozzá menni, hogy Bence kezéből elfogadott egy nagy levelet, de aztán végül elfutott.

Az esti séta alatt is találkoztunk, valószínűleg ugyanezzel az őzzel, egyedül kolbászolt a házak között - szinte sehol nincs kerítés. Előtte is láttunk már őzeket a házak között, de azok félénkek voltak, nagyon hamar elszaladtak, és mindig csoportban voltak.