Péntek este kapott még Bence antihisztamint, de ma reggel már nem.

Ennek örömére délután kettőkor a saját kertünkben, belelépett egy méhecskéba mezítláb. Ugyanazzal a lábbal, ahol még mindig látszott a hétfői csípés nyoma… ordított, mint a sakál, Ági kiszedte a fullánkot, azonnak kapta a fájdalomcsillapítót és az antihisztamint.

Délután le akartak menni gyerekek a Papermill tóhoz fürdeni, nyilván Bence maradt itthon velem, Ági pedig a két kicsit levitte a tóhoz.

A csípés után kb. egy órával Bence panaszkodni kezdett. Először olyan volt neki, mintha a torka lenne kiszáradva, kicsit fájna. Aztán a mellkasára kezdett panaszkodni, hogy olyan, mintha nyomná valami. Lábán különösebben nem látszott vészesnek a seb, de azért kezdtem megijedni, mert amiket mondott, az nem játék. (Megnyugtatásul a történet végét leírom előre, Bence nem forgott komoly veszélyben!)

Itt az a rendszer, hogy nagyon sűrgős esetben mentőt kell hívni, a 911-es számon. De ha az ember a 811-et hívja, ott mindig van egy “registered nurse”, tehát egy nővér/ápolónő, aki egyszerűbb esetekben tud segíteni, illetve azonnal átad a mentőknek, ha olyan a helyzet. Felhívtam a 811-et, gyorsan tisztázuk, hogy nincs közvetlen életveszély, Bence jól van, játszik, tudatánál van, nem fullad, nem hány stb., de nővér végül úgy döntött, hogy kiküldi a mentőket.

Átkapcsolt a mentőkhöz, ott megint végigszaladtunk a kötelőző körökön, nyugtázták, hogy nincs közvetlen életveszély, de ők is úgy gondolták, hogy inkább kijönnek. Itt az a rendszer, hogy ha kijönnek, akkor megvizsgálják a beteget, de ha be is kell vinniük, azt valakinek, valahol ki kell fizetni - ez persze lehet egy biztosító is.

Várakozás közben Ágiék is hazaértek futva, megint összekészítettük a kórházi csomagot… Mentők sehol, Bence panaszkodott, hogy mellkasánál szokatlan és kellemetlen dolgot érez, de kezdett elmúlni. Szerencsére. Mire végül mentősök hívtak, hogy mi a helyzet Bencével, addigra úgy érezte, hogy már elmúlt, így megállapodtunk abban, hogy már nem kell jönniük… huh.